Helytörténet
Hol van Nagybajcs?
Nagybajcs Győrtől 10-12 km-re fekszik, a Szigetköz déli csücskében, a Nagy-Duna mellett. Valamikor ezt a területet élő- és holtágak szelték át, melyek szigeteket alkottak – ezeken telepedtek le a község őslakosai. A folyószabályozásnak köszönhetően mára a szigetek eltűntek, de helyüket még ma is jelölik a település részeinek, és utcáinak elnevezései.
Őseink
Nagybajcs megalakulása a 12. század végére, 13. század elejére tehető. A monda szerint egy halászcsapat telepedett le az Öreg-Duna mellett, akinek vezetőjét úgy hívták: Ville Boych. Az egyik feltételezés innét eredezteti községünk mai nevét. A másik oldal azt a Bajcsy Györgyöt tartja névadónak, aki 1256-ban e terület birtokosa volt. Az évszázadok során sokszor cserélt gazdát a település, míg 1720-ban megkapta a királyi kiváltságlevelet, mely kimondta, hogy Nagybajcs szabad nemesi község.
A 17. században megjelentek a molnárok, és megkezdték messzi földre híres munkájukat dunai vízimalmaikon. Babót, Bodonhely, Kóny, sőt – nagy szárazság idején – még a Bakonyból és Sopron-megyéből is érkeztek gabonát őröltetni. A Duna-ágban egymás után hosszú sorban álló malmok szünet nélkül „úgy zörögtek minta békák”. A vízimalmok fénykora egészen a II. világháború végéig tartott, mikor is a visszavonuló német csapatok felgyújtották az utolsó működő szigetközi hajómalmokat Nagybajcson. A molnárok hatalmas céhzászlaja ma is a nagybajcsi templomban látható.
A XX. század
A század elején a lakosság egy részének a földművelés nyújtotta a megélhetést, mások halászattal, aranyászattal foglalkoztak. A település töretlenül fejlődött, egészen az I. Világháború kirobbanásáig. A férfiakat besorozták, így nem volt, aki betakarítsa a termést, majd a következő évben elvesse a gabonát. Mindez megismétlődött a II. Világháború alatt is, a gondokat pedig tovább fokozta a háborúban elesettek száma is. Hamarosan újabb csapás sújtotta a községet: az 1954-es árvízben közel száz lakóház rongálódott meg teljesen, és a többiben is maradandó kár keletkezett.
A szocializmus beköszöntével megkezdődött az államosítás – sokan elvesztették földjeiket, s bár a Kossuth MgTSZ megalakulásával új munkahelyek teremtődtek, a tanácsi rendszer ellehetetlenítette a megélhetést és megkezdődött az elvándorlás.
*
Érdekességek
A molnárok szívesen főztek az őrlető szekereseknek , népszerű és egyszerű étek volt a molnárgombóc.
Molnárgombóc receptje
10 dkg lisztet, csipetnyi sót és annyi lobogó forrásban lévő vizet egy tálba adunk, hogy közepes keménységű tésztát kapjunk. Nedves kézzel 2 gombócot formázunk, és forrásban lévő sós vízben kb. 8 percig főzzük.
*
„ …Maguk az öreg molnárok is bevallották, hogy üres idejükben összejárogattak a malmokba szórakozni, és sok huncutságot elkövettek. Sokszor éjjelente kimásztak a hajó szélére és „vérnyogtak”, ijesztgették a kocsmából jövőket vagy az őrlésre várakozókat. Voltak köztük, akiket „tudós mónárnak” tartott a nép.
Ilyen volt a véneki Szombati József, vagy a nagybajcsi Oros Mihály, akik kitűnően értettek a patkányok elküldéséhez , de ugyanígy „elparancsúták” a szemölcsöket, keléseket is.”
*
„ … A holtágak tiszta öbleiben nyüzsgő apró halakat a gyerekek úgy fogták, hogy kutyatej (pitypang) levét csöpögtették a vízre. A halak odaúsztak, cuppogtatták és elkábultak tőle.”
Timaffy László: Szigetköz
*
A molnárok megénekelték a nagybajcsi leányok szépségét is:
„ A víz a malmokat aláhajtja,
Molnárné a lányát nagyra tartja,
Ne tartsa már olyan nagyon nagyra,
Szebb is van, jobb is van a faluba.
Nagybajcsi kisleány a szeretőm,
Nyakán is vállán is selyemkendőm,
Szép karcsú derekát átölelem,
Szép a szeme, szemöldöke, de szeretem.
A víz a malmokat aláhajtja,
A garat, a garat csak azt mondja,
Ne aludj, ne aludj lisztes mónár,
A garat, a garat üresen jár.”
*